1999/70/EK irányelv szisztematikus be nem tartásáról Szicília régióban 

A petíció benyújtója kifogásolja, hogy a szicíliai jogalkotás de facto nem alkalmazza a nemzeti jogszabályt (a 2001. szeptember 6-i 368. számú törvényerejű rendeletet), amely EU-szerte végrehajtotta a határozott idejű munkaszerződésről szóló 1999/70/EK irányelvet, és amely szemben áll a határozott ideig tartó munkaviszonnyal kapcsolatos közösségi jogszabályokkal összeegyeztethetetlen regionális jogszabályokkal. A foglalkoztatottak (több mint 5000 fő), akiket a petíció benyújtója említ, települések, egészségügyi hatóságok, különböző szintű kórházak és egyéb közigazgatási szervek közalkalmazottai, főképp Szicília régióban. Kezdetben társadalmilag hasznos (LSU/ASU) vagy közhasznú munkát (PUC) végző alkalmazottaknak sorolták be őket. Ezt követően számos jogszabály alapján, amelyet az 1990-es évek és napjaink között hoztak, a határozott idejű munkaszerződések kedvezményezettjeinek minősítették őket. A szóban forgó regionális jogszabály engedélyezte, hogy 1990 után megújítsák a határozott idejű munkaviszonyokat egy körülbelül 28 éves időtartamon belül, ami vét az 1999/70/EK irányelv 5. szakasza ellen (a 36 hónapnál hosszabb határozott idejű munkaszerződésekkel való visszaélést büntető intézkedések hiánya). A petíció benyújtója különösen a 2004. december 28-i 17. számú regionális törvényt kifogásolja, amelyet a szicíliai bíróságok alibiként használnak arra nézve, hogy miért nem alkalmazzák a közösségi irányelvet végrehajtó nemzeti jogszabályokat, és azt állítják, hogy az LSU/ASU kategóriáját elhagyó foglalkoztatottak a 2004. december 28-i 17. számú regionális törvény 77. cikkének (2) bekezdése értelmében nem tartoznak az állandó foglalkoztatás állami szabályozása alá. A szicíliai ítélkezési gyakorlat helytelen értelmezésének bizonyítékaként a petíció benyújtója a Semmítőszék 2013. október 27-i 25672. számú ítéletére hivatkozik, amely helyt adott egy szicíliai ideiglenes munkavállaló fellebbezésének, aki évekig állt helyhatósági alkalmazásban, és kérte, hogy ismerjék el munkaviszonya határozatlan jellegét, és következésképpen fizessék meg a nemzeti jog szerint neki járó kártérítést (közszektorbeli foglalkoztatás). A Legfelsőbb Bíróság így hatályon kívül helyezte a Palermói Fellebbviteli Bíróság ítéletét, amely az 1999/70/EK irányelvhez mellékelt keretmegállapodás 2. szakaszának b) pontja alapján indokolta az alkalmazás mellőzését, és amely a szóban forgó szerződés esetének helytelen értelmezése miatt azt állapította meg, hogy nem a helyhatóság ideiglenes szervezeti és működési követelményeiből kell kiindulni, hanem azokból a politikai és társadalmi követelményekből, amelyek célja a közhasznú munkát jellemző jóléti kapcsolaton való túllépés a szükséges szaktudás és képesítések megszerzésének lehetővé tétele érdekében.