Fogva tartásról szóló új litván törvény módosításának szükségességéről 

A petíció benyújtója elemzi a bűncselekmény miatt letartóztatott és/vagy elítélt személyek fogva tartásáról szóló litván törvény végrehajtását, és különösen azt, hogy nagyon gyakran korlátozzák őket azon jogukban, hogy felhívjanak valakit vagy személyes találkozzanak valakivel.Úgy véli, hogy a telefonhívásokra vagy a személyekkel, és különösen a családtagokkal, köztük a kiskorú gyermekekkel való találkozásra vonatkozó tilalom gyakran hatalmas pszichológiai nyomást gyakorol a letartóztatott személyekre, és hogy a törvény e kivételi rendelkezése (22–23. cikk) visszaélésekhez vezet a bíróságok és a tárgyalást megelőző ellenőrzést végző tisztviselők részéről. A kivétel kimerítően felsorolja azokat az eseteket, amelyekben a fogvatartottakat korlátozni lehet. Az ügyészek és más bírósági szereplők állítólag szisztematikusan felsorolják mindegyiket, ami a petíció benyújtója szerint jogilag megalapozatlan. A korlátozást továbbá legalább egyértelmű határidőnek, valamint azon személyek konkrét kategorizálásának kellene kísérnie, akikkel a találkozás tiltott vagy akiket nem lehet felhívni.A petíció benyújtója úgy véli, hogy a rokonok – különösen a fogvatartott kiskorú gyermekei – felhívásának, illetve a velük való találkozásnak a megtiltása aránytalan, és egyes esetekben egyenértékű lehet a pszichológiai kínzással mind a fogvatartott, mind a családtagok számára.A petíció benyújtója az egyenlőség alkotmányos elvére hivatkozik, amely szerint az emberi jogok nem sérülhetnek. A petíció benyújtója a törvény módosítását kéri, tekintettel arra, hogy a családi élethez való joggal és az érintett gyermekek jogaival összhangban a közeli családtagok felhívása és a velük való találkozás nem tiltható.